Rakd imára kezed! Kérj! De csitt, mindezt csendben tegyed! A madár se hallja, Óvd! Vigyázd, mint életed! Tátongó fülek, guvadó szemek, csak terád lesnek! Gondolatod pénzt rejteget? Állambácsi megfenyeget. Nem fizetsz adót utána? Mehetsz rögtön az utcára. Adó hátán adó, már röhögni való, rajtunk ver az ostor, tűrd te igavonó! Áh, ne tégy semmit! Minek? Görnyedjen hátad, kockahas a módi, húzzad öved bátran! Ne segíts magadon, hullj le a porba, Istennek hátha lesz reád gondja! Ha nem lesz rád gondja, az csak a te hibád, elfeledted a mondást, mely már égbe kiált! "Segíts magadon, Isten is megsegít"!
Gyönyörű az élet, bár néha nem értem.
Vannak percei, mit nem kéne megélnem.
Én tehetek róla? Lehet, hogy igen,
de sok mindenről nem, ezt szívemből hiszem!
Az enyémben volt minden, szép és varázslatos,
pokoli, gyötrelmes, s néha iszonyatos.
Kaptam benne vágyat, szeretetet, álmot,
néha elfeledném az összes valóságot!
Sokszor volt fájó, csúfos az egész,
de talán most a rossz a múlt ködébe vész.
Most talán már jó lesz, minden pillanat,
valóra válhat egy meseszép gondolat.
Így kell már lennie! Elég volt a rosszból,
a magánnyal teli, pokoli napokból!
Nem vagyok öreg még, annyi minden várhat,
meg kellene érnem a rám váró csodákat!
Nem tudom, mi jön még, de szeretnék élni,
boldogan, vidáman szépeket megérni.