A születés az élet értelme !

 Had mondjam el egy illúziómat, amely azt hiszem, általános. Félünk a haláltól. Én sajnos közvetlen közelről tapasztaltam ezt. Először anyósomnál aki rákos volt és sajnos besegített egy kicsit a gyors eltávozásba. Altatót szedett be,de rengeteget.  Meg csőrent a telefon. Apósom hangját hallottam. A mama kórházban van és nincs remény. S a halállal szemben a halhatatlanság lehetőségével áltatjuk magunkat. A fáraók piramisokat építettek, a költők ódákat írtak, a mérnökök Eiffel-tornyokat szerkesztettek. A társadalmi halhatatlanság azonban sajnos, csak kevés embernek adatik meg. Van viszont a halhatatlanságnak egy hétköznapibb, de sokkal emberibb megnyilvánulása: a gyermek, a gyermekek. Hiszen gyermekeinknek átadjuk kromoszómáinkat és génjeinket, személyes nézeteinket, elveinket, tudásunkat. S gyermekeinktől remélhetjük megvalósított terveink és tetteink folytatását, elvetélt reményeink megvalósítását-s így, akinek gyermeke van, az tulajdonképpen halhatatlan.